Hölgyeim és Uraim!

 

Mint a Balatonparti Fürdőegyesületek Szövetségének elnöke szeretném megköszönni azt, hogy ezen a konferencián lehetőséget kapok arra, hogy sajátos szempontból, a balatoni, de talán általában a nyaralók szempontjából vizsgálhassam meg azt a kérdést, hogy milyen változást jelent az üdülőkultúrában az elmúlt időszak, amit meglehet önkényesen, de valamiféle cezúraként a rendszerváltozástól számítanék. Ennek egyetlen indoka, hogy ebben az időben szűntek meg vagy indultak hanyatlásnak olyan üdülési szokások és üdültetési rendszerek, amelyek korábban rányomták bélyegét a hazai turizmusra és a balatoni nyaralási szokásokra is. Ezek többnyire a szakszervezetek által támogatott kéthetes, vagy tíznapos üdülői terminusok voltak és éppen emiatt és a számos üdülő miatt többszázezer embert érintett 1990 előtt a Balaton, vagy az ország más táján - nyaralóként, turistaként.

Ehhez a tömeghez, ehhez az üdülői rendszerhez épült ki a ma is meglévő infrastruktúra, amelynek fenntartása viszont - sok kihasználatlan kapacitás mellett, vagy éppen emiatt is - igen sok pénzt emészt fel, amelyet ma már csak a megmaradt nyaralóktól és ingatlantulajdonosoktól lehet beszedni. Ez természetesen más szempontoktól, például infláció, stb. függetlenül is, árfelhajtó tényező, amelyet természetesen valamennyien érzünk. Ugyanakkor nagy kérdés, hogy mit jelent ez a rekreáció, a környezetvédelem és környezet-óvás kérdésében és mennyiben járul hozzá ahhoz, hogy mindaz a környezetvédelmi elképzelés, amely már nagyjából kezd körvonalazódni a közvéleményben éppúgy, mint a szakmai körökben, valóban teret nyerjen és utat találjon a jövőben.

Ha megengedik, elsősorban a Balatonnal kapcsolatban szólnék. Ennek oka az, hogy ezt a tájat ismerem és innen vannak komolyabb információim, amelyek egy része az önkormányzatok tisztségviselőitől, más része pedig az üdülőtulajdonosoktól és a fürdőegyesületek vezetőitől, tisztségviselőitől származik.

Jelentős változást hozott tehát a nyaralási szokásokban a szakszervezetek által támogatott üdülési rendszer gyökeres megváltozása. A mi témánk szempontjából - és ezért ne haragudjanak meg - van ennek jó oldala is. Mégpedig az, hogy jóval kevesebben nyaralnak a Balaton partján most, mint mondjuk tíz évvel ezelőtt, ami egyik oldalról lehet hiba és probléma, a másik oldalról viszont éppen arra ad lehetőséget, hogy Magyarország kiemelt természeti tájegységében felülvizsgálhassuk azokat az üdülési és turisztikai szokásokat, amelyekre egy időben, korábban nem is volt mód. Ez a helyzet arra is lehetőséget biztosít, hogy a minőségi turizmus és nyaralási szokások felé irányítsuk a szakmai és a nagyközönség figyelmét annak érdekében, hogy a már 1992 táján elkezdett tájegységi rekonstrukció mára valóban és véglegesen kiteljesedjen és elvezessen oda, hogy a Balaton és környezete megmeneküljön a természeti állapotának összeomlásától. Ez természetesen elsősorban a víz minőségével, másodsorban a tájban érvényesülő üdülési, nyaralási és turisztikai kultúrával áll összefüggésben.

 

A nyaralási szokásokra jelentős hatással van a tulajdoni viszonyok átalakulása is. Ennek azért tulajdoníthatunk különösen jelentőséget, mivel az eddigi egyetlen tulajdonos mellett megjelenik egy másik tulajdonos is, a külföldi. Ez nagyon komoly kérdés, mert lehetnek, sőt bizonyára vannak jó oldalai a tulajdoni kör bővülésének, amelyek azonban elsősorban később jelentkeznek, elsődlegesen azonban a hátrányai jelennek meg, amelyek oka részben a hazai és a nyugat-európai vásárlóerő között és a hazai és nyugat-európai szokások között keresendők és a különbség most csak fokozza a bajt, bár feltehetően később sokat fog javítani az általános helyzeten.

Mi még nem tartunk ott, és jelenleg különösen nem, hogy a környezetvédelmi dolgoknak elsődlegességet biztosítsunk. Azok a társadalmi, de elsősorban gazdasági vagyoni változások, amelyek jelen vannak és folyamatában vannak jelen társadalmunkban, káros következményekkel járnak a környezetvédelem, rekreáció vonatkozásában is, hiszen nemhogy ezt elősegítenék, ellenkezőleg, éppen ez ellen hatnak. Sajnos még jó ideig. Gondoljunk csak a motorcsónakok felbukkanására - elsősorban a Balaton keleti medencéjében, de gondolunk azokra a törekvésekre is, amelyek egy-egy terület lezárását szeretnék szentesíteni, mint például a Club Aliga esete is. A vagyon gyarapodása, megjelenése elkülönüléshez vezet és kizárásra, vagy bizonyos szempontból kizárólagosságra törekszik, amely ellen az átlag nyaraló nehezen, vagy éppenséggel egyáltalán nem tud védekezni.

A külföldi tulajdonos megjelenése:

A balatoni fürdőkultúra mintegy száz évvel ezelőtt kezdett kialakulni a tó partján. Itt létrejött egy olyan réteg, amely egyrészt érzelmileg és kulturálisan is igen komolyan ragaszkodik a Balatonhoz, másrészt abból is él. Ennek a társadalmi rétegnek a helyzetét komolyan érinti a tulajdonosi kör és a vagyoni helyzet megváltozása, jelentős differenciálódása.

A külföldi, elsősorban német, osztrák, de holland ingatlantulajdonos megjelenése gyökeres változás eljövetelét és üzenetét hordozza. Egyrészt más hasznosítási szokásokat szeretnének kialakítani, ami megváltoztatná az eddigi hagyományos családi nyaralós üdültetést, mivel arra törekednek, hogy meghosszabbodjon a hasznosítás időtartama, másrészt az átlagos hazai nyaralótulajdonos nem tud ezzel lépést tartani, hasznosítás és színvonal kérdésében sem.

Ez természetesen vonatkozik nem csupán a Balaton, hanem valamennyi kiemelt üdülő- és fürdőhelyre, így akár Bükfürdőre is.

Adózás:

Igen komoly önkormányzati kérdés az, hogy a külföldi ingatlantulajdonos hogyan adózzon, természetesen elsősorban a helyi adókról van szó. De arról is, hogy hogyan lehet behajtani ezt az adónemet. Az nem vitás, hogy elsősorban az ingatlan adózik, azonban az adót csak az ingatlan tulajdonosától lehet behajtani. Aki azonban nincs itt, vagy nem található, vagy éppen nem fizet adót, mert senki nem tudja bizonyítani, hogy rokonság, vagy idegen személyek használják az érintett ingatlant, hogyan lehet elérni a nem adózó külföldi ingatlantulajdonost, stb.

Az ezekre vonatkozó megfelelő szabályok még nincsenek kidolgozva, pedig sürget az idő, mivel az Európai Közösség államaiban nem lehet az ingatlanszerzést korlátozni. Ha Magyarország arra halad, akkor ezeket a kérdéseket komolyan kell kezelni, és komolyan törekedni kell a megoldásukra.

A nyugati tulajdon megjelenése ugyanakkor olyan árváltozásokhoz is vezet, amelyek már jelenleg is hátrányosan érintik a hazai lakosságot, a hazai kisbefektetőket.

Az ingatlanok árai általában mindig tükrözik egy adott ország gazdasági, társadalmi erejét, a kereslet és kínálat közötti éppen aktuális szorzót, de amikor egy tőkeerős befektető megjelenik, akkor ebben sem a megfelelő helyzet fog kialakulni, hanem olyan állapot, amely nem a hazai gazdasági helyzetet fogja tükrözni, hanem egy elferdített állapotot. Ez a hazai turizmus további térvesztését jelentheti, mivel anyagi eszköz hiányáéban az egyre növekvő árral a hazai átlagcsalád nem fog tudni megbirkózni. Igy ezek az emberek nem is fognak eljutni az ország szebb és érdekesebb régióihoz.

További témák:

Club Aliga, zárt területek, az egészségbiztosító és a biztosítottak szembefordulása a vagyon miatt.

Zárt rendszer, Soros pénze, (50 millió USD.,stb.)

Motorcsónakok, életmentő egyesületek képében, stb.