Hölgyeim és Uraim!

 

Nagy tisztelettel és szeretettel köszöntöm Önöket a Balatonparti Fürdőegyesületek Szövetségének ünnepi közgyűlésén. Ünnepi, mert nem csupán magunk, egyesületi vezetők vagyunk jelen, hanem vendégeink is itt vannak; és ünnepi azért is, mert házastársaink, vagy családunk tagjai is jelen vannak, akiknek mindannyian sokat köszönhetünk: azt, hogy munkánkat elvégezhetjük.

Ünnepi továbbá azért, mert annak hírdettük meg, az 1995-ös Balatonért-díj átadása alkalmából.

Ezt a díjat a szövetségünk alapította 1993-ben annak érdekében, hogy megtisztelő formában ki tudjuk fejezni nagyrabecsülésünket mindazoknak, akik a Balaton, vagy a régió megmentése, fejlesztése, a környezetvédelem támogatása érdekében elismerésre méltó, vagy maradandó eredményt hozó tevékenységet folytatnak, vagy folytattak az elmúlt időszakban.

Csak emlékeztetőül: 1993-ban Balatonért-díjat kaptak Dr. Tarján Lászlóné államtitkár asszony, Dr. Horváth Gábor polgármester úr, Simon Károly elnök úr, Dr. Lányi Ferenc fürdőegyesületi elnök és Keserű Ernő, a Magyar Nemzet publicistája. 1994-ben Balatonért-díjat kapott Kuti Csaba polgármester úr, Dr. Lázár János úr, a Balatoni Szövetség titkára, Dr. Nádori László, országgyűlési képviselő, egyesületi elnök, Holényi László mérnök úr, akit mindannyian ismerünk és Dr. Szelestei Tamás polgármester úr, Keszthely azóta már leköszönt első embere.

Csak remélni merem, vagy merjük, mi a bizottság tagjai, akik az idei kitüntetett személyiségeket is jelöltük, hogy a döntésünk az idén is jó, igaz és jogos volt, egyben elnyeri az Önök tetszését és találkozik az Önök tetszésével is. De ezt rövidesen amúgy is megitélhetik Önök.

Nagyon fontosnak tartom a mai találkozást is. Annak ellenére mondom ezt, hogy vannak közöttünk olyanok, akik az elmúlt időszakban többször is találkoztak, hol a BRT, hol pedig a Balatoni Szövetség ülésén, vagy akár más, a Balatonnal foglalkozó tanácskozáson. Annak érdekében azonban, hogy kialakuljon egyfajta balatoni szolidaritás és fegyverbarátság a tó és a környezete, valamint a környezet megmentése érdekében, nekünk nem lehet elég gyakran összejönni mindaddig, amíg a Balaton és a helyi környezetvédelem állapota a békésebb munkát, a lazítást meg nem engedi.

A Balatonparti Fürdőegyesületek Szövetségéhez visszatérve: a szervezetünk három éve alakult és ehhez a viszonylag kevés időhöz képest sokat elért. Egyrészt elfogadott szervezete lett a régiónak, másrészt számos olyan javaslat megvalósult, amely a szövetségünk ötlete volt, hamadrészt van olyan intézményünk is, amelyet más szervezet is alkalmasnak talált arra, hogy átvegye, - természetesen saját képére formálva.

A végére hagytam a legnagyobb elismerést, azt, hogy hosszas küzdelem, többszöri nekifutás után sikerült elérni 1995 júliusában, hogy a szervezetünk a Balatoni Regionális Tanács rendes tagja lett. Már korábban is nagy megtiszteltetésnek tartottuk azt, hogy a szövetségünk állandó meghívott tagja lett a korábbi összetételű és szervezeti felépítésü első Balatoni Regionális Tanácsnak, hiszen akkor csak hat szervezet került ilyen helyzetbe és ezek közül is három a megyei közgyűlés elnöke volt. A jelenlegi helyzetben tudomásom szerint első alkalommal fordult elő a hazai közigazgatás történetében, hogy egy társadalmi szervezet egyenlő jogokkal felruházott tagja lehet egy hatalmi jogosítványokkal is rendelkező testületnek.

Sajnos, lehet, hogy ez csak egy pünkösdi királyság volt, mivel az új törvényjavaslat szerint a Balatoni Regionális Tanács helyén létrejövő szervezetnek, a Regionális Fejlesztési Tanácsnak már nem lesz tagja civil tömörülés.

Azt gondolom, hogy nincs még vége az egyeztetésnek e törvényjavaslattal kapcsolatban és talán sikerül kompromisszum árán eredményt elérni. Ez ügyben mindenesetre levélben fordultam a miniszterelnök úrhoz, a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszterhez, de főigazgatónk, Basa István úr is igyekszik mindent megtenni a parlamenti bizottsági munkában és más fórumon is annak érdekében, hogy a jelenlegi státuszunk ne változzék.

Engedjék meg, hogy most térjek ki a BFSz és az egyes kormányzati, önkormányzati szervek kapcsolatára.

Amint Önök, de talán kedves vendégeink is tudják, a Balatonparti Fürdőegyesületek Szövetsége 1992. októberében alakult meg, néhai Antall József miniszterelnökünk országlása idején. Nem ez az oka, hogy ezt itt és így kerül megemlítésre, hanem az, hogy erre az 1990-1994 közötti időszakra esik a Balatoni Szövetség, a Balatoni Regionális Tanács és a Balatonparti Fürdőegyesületek Szövetségének megalakulása, mondhatnók nem véletlenül. Azért ekkor, mert hosszabb idő után éppen az Antall-kormány volt az, amelyik a Balatoni Szövetség és annak elnöke, Simon Károly úr kezdeményezését követően megtette - hosszabb és indokolatlan szünet után - az első jelentős kormányzati lépéseket a magyar tenger megmentése érdekében. És ebben az időszakban, részben erre reagálva jött létre több olyan regionális szervezet, ami miatt az egyes fürdőegyesületek is összefogtak és létrehozták a regionális szervezetüket, a Balatonparti Fürdőegyesületek Szövetségét.

A Balatoni Regionális Tamács első vezetői, így dr. Tarján Lászlóné és Horváth Gábor, de a Balatoni Szövetség akkori vezetői, Simon Károly, Lázár János és a többi kormányzati és önkormányzati személyiség alighanem üttörő munkát végzett a korábbi időszakokhoz képest egész más körülmények, a parlamentáris demokrácia alkotmányos keretei között.

És ezt a munkát az én személyes megitélésem, de a BFSz képviselőinek megitélése szerint is töretlenül folytatja a Horn-kormány is. Alighanem növeli a munka hatékonyságát az a tény, hogy az adatok szerint a több pénzt biztosít a költségvetés erre a célra , mint korábban.

Az a tény, hogy jelenleg kormánybiztos koordinálja a Balatonnal kapcsolatos teendőket és külön jogszabály rendelkezik az ő felhatalmazásáról, amelyet például a Balatoni Regionális Tanács ilyen formában soha nem kapott meg, ugyancsak növeli a hatékonyságot. Itt külön is szeretnék utalni a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium tevékenységére és pozitív hozzáállására, amely mind az 1990-1994-es, mind pedig az azóta eltelt időszakot jellemzi.

Ehhez a BFSz a maga szerény lehetőségeihez képest igyekszik támogatást, de elismerést is nyújtani.

Külön elismerés illeti a Balatoni Szövetség korábbi, de jelenlegi tevékenységét is. Simon Károly úr, a Balatoni Szövetség volt elnöke alighanem jelentősebb szerepet játszott abban, hogy létrejött a Balatoni Regionális Tanács, mint azt a közvélemény tudja. Nagyon jelentős dolog ez, mivel az a kezdeményezés, illetve az a politikai támogatás, amely megalkotta a BRT-t, jelentős mértékben segítette azokat a szervezeteket és személyeket, legyenek azok akár kormányzati tisztséget betöltő személyek, de mások is, akik tudnak és akarnak segíteni a közös cél: a Balaton megmentése érdekében.

De köszönet illeti a Balatoni Szövetség mai vezetését is, mivel oroszlánként küzd a régió, a Balaton és az egyes önkormányzatokért is.

És köszönet illeti a kormányzatot is azért, mert a korábbi, tavaly nyár elejei igéreteit betartva komoly erőfeszítéseket tesz a tó és a környező területek megmentése érdekében.

Mit tudunk mi, fürdőegyesületi képviselők, vezetők tenni ebben a nemes küzdelemben? Hitem szerint sokat. Egyrészt a magunk eszközeivel támogatjuk mindazt, amit jónak, hasznosnak tartunk; másrészt lehetőségünk van arra, hogy az egyes fürdő- és üdülőegyesületeken keresztül befolyást gyakoroljunk a helyi önkormányzatokra; kulturális és egyéb rendezvényeken keresztül hatást tudunk kifejteni a helyi közéletre, annak alakulására.

De más szervezetekkel összefogva még arra is nyílhat lehetőség, hogy nagyobb befolyást szerezzünk olyan regionális ügyekben is, amelyekben korábban nemhogy nem hallgatták meg az érintett népességet, hanem el sem tűrték a véleménnyilvánítást.

Ha a kormányzati, az önkormányzati és a civil szféra összefog a nemes cél, a Balaton megmentése érdekében, akkor a sok kis harcban szerzett és elért eredmény összeadva elérhetjük a Balaton megmentését.

Külön - külön megküzdve, de vállvetve harcolva. Ehhez kérem az Önök támogatását és megértését a Szövetség, a Társaim és a magam nevében.

Balatonföldvár, 1995. december 2.

dr. Dobozy Dániel,

a BFSz elnöke